arany lányom

„A kis műtét és nagy műtét közötti különbség sem az, hogy másik szakma kell hozzá, mindkettőben végig kell csinálni ugyanazokat a fogásokat, csak a nagy műtétben nagyobb a veszély, és nagyobb a tét. Ennyi a különbség a mosószer és a politika között is.” (Wermer András)

Wermer András, az orvosból lett spin doctor mondta ki először idehaza még valamikor a 90-es évek közepén, ha termékként definiáljuk a politikát, akkor azt ugyanúgy kell eladni, mint egy doboz Persil mosóport. Meglátása nem volt teljesen helyes. 

„Nem arról van szó, hogy a politika is olyan egyszerű ügy lenne, mint a mosószer, hanem arról, hogy a két dolog eladása technikailag semmiben sem különbözik" – nyilatkozta egykor a Fidesz kampányguruja.[1]Állítás azonban így se teljesen állja meg a helyét, hiszen a kereskedelemben alkalmazott marketing nem minden tulajdonságát lehet átültetni a politikába.

„Nem kétséges, hogy a marketing olykor a valódi értékektől messze függetlenül képes eladni egy terméket, de még a mosóporok vagy a fogkrémek világában sem mellékes az áru tartalma.” (Török, 2005: 92.) 

A politika mosóporhoz hasonlítása egyrészt csúsztatáson is alapszik, hiszen az eladás ténye a politikában nem jelenik meg miden szférában, másrészt az eladás valójában a befolyásolást jelenti, ami nem ugyanaz: „csak befolyásolják az embereket azért, hogy az adott személyre szavazzanak, hogy elfogadják, hogy támogassák őt. Ezek pedig […] sokkal inkább a »bizalomról« szólnak. […] Ugyanis nem adunk el semmit és senkit. Nem adjuk el a politikus személyt, nem adjuk el a pártpolitikai nézeteit sem, nem adjuk el ígéreteit sem. Ezek ugyanis nem áruk.” (Nyárády – Szeles, 2004: 207.) 

A politika, mint termék esetében is az áru „tesztelése” csak a „vásárlás” (választás) után lehetséges, vagyis bizonyos időnek el kell telnie, hogy kiderüljön, a politikus megfelelt-e, „bevált” a szavazók elvárásainak. Mint azt az előbbi fejezetben is láthattuk, a média befolyásolási potenciálja óriási. A politikai marketing esetén is ez a helyzet áll fent, hiszen az „árut” többnyire a médián keresztül juttatják el a fogyasztókhoz. Lefordítva ez annyit jelent, a választópolgárhoz a tömegtájékoztatási csatornák segítségével és torzításain keresztül ér el a politikus vagy a párt kommunikációja. (Markó, 2002.)

„Durva megközelítésben azt lehet mondani, hogy lehetséges egy politikust mosóporként eladni, viszont nem is lesz több belőle, mint tisztítószer.” (Kéri, 2005: 95.) Mindezekből az következik, hogy a politika és a politikus specialitása miatt nem tekinthető hagyományos, a kereskedelemben használatos termékként.