Kis pártként a Jobbiknak kampánya során elsősorban arra kellett koncentrálnia – szemben a Fidesszel, vagy az MSZP-vel – hogy látható legyen, bekerüljenek a híradásokba. A 2010-es parlamenti választások kampány során a Jobbik volt az a párt, amely legdinamikusabban felismerte az új médiában rejlő lehetőségeket.
Mára minden valamire való párt, ha eredményes akar lenni egy kampányban, elkerülhetetlenül figyelembe kell, hogy vegye az Internet szerepét. Lakner Zoltán politológus egy publicisztikában a következő gondoltatokat írta a pártról: „A 2008 és 2010 tavasza között eltelt két év nyertese a Jobbik. A Jobbik felfutása nem határok nélküli, valószínűleg nem fog választást nyerni, se most, se máskor. Ám egyelőre a Jobbik diktálja az iramot a többi politikai erő számára.” [1]
Egyes vélemények szerint a párt alapja az Obama-kampányban is fellelhető eszközök, ahol ugyancsak – bár talán más okokból, és nem a forráshiány miatt – jelentős szerep jutott az új médiának. Az új média adta lehetőségek elemzésénél az előző, 2006-os országgyűlési kampányhoz viszonyítva, két internetes eszközt kell elsősorban kiemelni, amelyet most először használtak számottevő mértékben: ez a Facebook és a Twitter[2] A Facebook nemzetközi közösségi oldalon 4800 rajongót gyűjtött össze eddig a párt.[3] Ez a csatorna még közvetlenebb kapcsolattartást, és új az szimpatizánsok könnyebb elérését jelenti a párt számára, mint bármilyen más eszköz, legyen szó akár egy gyűlésről, lakossági fórumról, vagy egy újságcikkben megjelent nyilatkozatról. Emellett a Twitteren naponta frissülő, többnyire a Barikád és a Kuruc.info internetes oldalakon megjelent cikkek ajánlója található.
A párt aktivitásával kapcsolatban Fabricius Gábor reklámszakember a következőket írta: „Internetes osztagai folyamatosan kommentelnek, küldenek, virtuális aknamunkát végeznek. (…) Annyi mondandója van, hogy el sem fér a párt önmagához mérve szűk médiareprezentációs felületén.[4] Ezen a két eszközön túl, fontos és költséghatékony megoldást jelentenek a videó megosztó oldalak. A március 15-i ünnepi megemlékezésre hívó film 56 ezer megtekintést jegyez, a radikális változást hirdető kampányfilmet eddig 30 ezren látták a You Tube-on.[5] Meg kell említeni, hogy ugyancsak ezen a megosztón, a párt saját profillal is rendelkezik már. [6] Egy új internetes keresőoldal adatbázisa szerint 2010 februárjában a Jobbik 10 százalékkal több alkalommal szerepelt a hazai internetes oldalakon, mint azt megelőző hónapban: összesen 660 ezer online tartalomban szerepelt a párt neve. Februárban a fórumokban, blogokban is jóval többször említették meg a Jobbikot, mint januárban: 52 ezer alkalommal. Az elemzés kitér arra is, hogy a pártot az online médiaszereplése során milyen kontextusban említik meg leginkább. A felmérés kimutatta, a Jobbik megosztó természetét: 45 százalékban pozitív, 55 százalékban negatív környezetben.[7]
Egy politikai kampány elemzése során nélkülözhetetlen szerep jut a párok vizuális kommunikációjának. Amíg a korábbi választások egyik legmeghatározóbb üzenethordozója kétségtelenül a plakát volt, jelentősége valamelyest visszaszorulóban van, ám így is fontos eszköz maradt a pártok számára, mondanivalójuk rövid összesűrítésére, a kampányarcok megjelenítésére.
A Jobbik a többi párthoz képest jóval később, március elején jelent meg a közterületeken plakátjaival. Az óriásplakátok helyett – feltehetően a pénz hiányában – kisméretű, lámpaoszlopon és a kampányra felállított fa táblákon elhelyezett plakátokkal kampányoltak. Két óriásplakát azonban mégis megjelentek: a plakát bal oldalán rácsok, amin a következő fenyegető, felhívó üzenet, „népakarat” olvasható „Népítélet: 20 évet a 20 évért”. A plakát jobb oldalán a pártlogó felett és mellett: „Elszámoltatást! Tiszta erővel.” Egy PR szakember szerint: „(…) lehetséges sztereotípiára próbál építeni. Még némi érzelmi feszültséget is teremt az üzenet, ami fontos, hiszen akkor lehet, hogy beszélni fognak róla, tehát továbbadják az üzenetet.”[8] A másik óriásplakáttal a választások előtt pár héttel jelentek meg, amely egyszerű plakáton csak a párt vezető személyiségeit szerepeltették.
Kampányukban inkább az egyéni választókerületekben állított jelöltek megismertetésére összpontosítottak. A legtöbb hirdetőhelyen megtalálhatók voltak az indulók egységes formavilágú plakátjai. Mindannyian „Radikális változást!” követeltek „A nép nevében”. A párt utcai aktivitása jelentős volt a fővárosban. Nagyobb csomópontoknál gyűjtötték a kopogtató cédulákat a formaruhába öltözött pártaktivisták, akik tájékoztatást, szóróanyagot, ingyenes újságot is kínáltak, megszólítva „utca népét”, gyűjtve a további szimpatizánsokat.
A Jobbik szlogenjei a 2010-es parlamenti választásokon: „Radikális változást!”; „A nép nevében”; „Megalkuvás nélkül! Jön az igazság. Közelebb, közelebb…”; „Népítélet: 20 évet a 20 évért. Elszámoltatást! Tiszta erővel”; „Magyarország a magyaroké!” A választók kedvelik az ilyen egyszerű üzeneteket. Mivel jelenleg nagy az elfordulás, kiábrándulás a politikából, változást sürgetnek. A Jobbik jelszavai jelentéssűrítő módon is tükrözik a párt által képviselt nézeteket: erő, változás, magyar nép, igazság, amely valamennyi plakáton, de a nyilatkozatokban, beszédekben is világosan megjelenik.
Egy párt imázsa több elemből tevődik össze. Egyrészt meghatározó a párt szimbólumrendszere, azaz az emblémája, annak színe, a párt szlogenei, de maga a politikus is szimbolikus jelentést hordoz, hiszen a választók többnyire általa ismerik és azonosítják be a pártot. Ha a politikus meg akarja nyerni a választók kegyeit, adnia kell a külső megjelenésére, de leginkább szavahihetőnek kell lennie. „Az »én-eladás« tehát azt jelenti, hogy a politikus csak akkor tud bármilyen politikai árut (nézeteket, programot) eladni, ha saját magát el tudja fogadtatni, azaz a vevők hitelesnek tekintik őt, és érzelmileg azonosulni tudnak vele.”[9]
A Jobbik képviselőjelöltjei között kevés a széles körben ismert, „bejáratott” közszereplő. Pörzse Sándor, az Echo TV műsorvezetője, az újonnan indult Barikád című hetilap főszerkesztője, a Magyar Gárda egyik alapítója azon túl, hogy a párt Budapest I. kerület képviselőjelöltje, a Jobbik egyik kampányarca is lett. A plakátokon a hármas fogat (Vona Gábor, Morvai Krisztina, Balczó András) mellett Pörzse is helyet kapott. Némileg eltér a másik három szereplő megjelenésétől, ugyanis külseje, ruházata több mondanivalót tartalmaz, mint a másik három szereplőé: a Magyar Gárda formaruháját, valamint egy árpádsávos kendővel a nyakában jelenik meg. De meg kell említeni Morvai Krisztina díszmagyar viseletét is, aminek újbóli előtörése a magyar „divatban” szintén a párthoz kapcsolható.
A Parlamentbe esélyesként bejutó pártok közül a Jobbik indította a legkevesebb női politikust. Az indulók mindösszesen 8 százaléka nő.[10] Morvai Krisztina 2006 őszétől kapcsolódott be a napi politikai életébe, és lett a Jobbik „arca”. A Jobbik listavezetője volt a 2009. évi EP választásokon, amelyen mandátumot nyert, és Magyarország képviselője lett az EP-ben. 2009 decemberében pedig elvállalta, hogy a párt államfő-jelöltje legyen a 2010-es választási kampányban. Morvai Krisztinával a párt így minden bizonnyal közelebb tudja hozni, és könnyebben meg tudja szólítani a női szavazókat is.
Hasonlóan az elmúlt választások politikai kommunikációjához, jól bevált technika az ismertebb emberek „használata” a kampány során. A Jobbik estében is megfigyelhető volt, hogy sportolókat vont be kommunikációjába. Kisfilmjükben egy világbajnok free stile focista, Orosz Attila karate mester és Szűcs István kick-boksz Európa Bajnok fogalmazta meg, ők miért gondolják, miért érdemes a pártra szavazni.[11] Ezzel az eszközzel a párt még inkább hitelesíteni tudja magát a választók szemében: ismert, elismert emberek is erre a pártra szavaznak.
A választások előtt az országos listát állítani tudó pártok a Magyar Televízió Választás 2010 című műsorában mutathatták be programjukat. Kommunikációs szempontból elemezve a Vona Gáborral készült interjút, megállapítható, hogy a párt miniszterelnök-jelöltje több ponton is hibázott: konfrontatív, a műsorvezetőt provokáló stílust, kétértelmű, vagy kitérő válaszokat, és bizonyos tekintetben felkészületlenséget, retorikai hiányosságokat lehet nála felfedezni.[12] Kétségtelen, Vona Gábor retorikailag kevésbé kiforrott szereplő, mint versenytársai, hiszen rövidebb ideje van jelen a kommunikációs terepen, szemben Orbán Viktorral, Mesterházy Attilával, Dávid Ibolyával, vagy Bokros Lajossal. Kommunikációs hibának minősül, hogy Vona Gábor maga vetette fel azt az állítást, miszerint egy civil szervezet a Jobbik programját ítélte a leghitelesebbnek, azonban azt már nem tudta megmondani, hogy mindezt hol olvasta.
A választási kampányok már-már elmaradhatatlan része a negatív kampány és a fekete-PR használata. A Jobbik esetében mind retorikailag, mind pedig vizuálisan meg lehetett figyelni az erős negatív elemek használatát. Gondolhatunk itt a már fentebb említett plakátra, amelyen 20 év büntetés rónának ki az elmúlt 20 év tönkretevőinek, amely „népítélet” kampányfilm formájában is megjelent.[13]
A hivatalos filmeken, plakátokon kívül természetesen idén is születtek nem hivatalos verziók, álplakátok, feliratok, amely ugyancsak hozzá tartoznak a kampányhoz, mint a „felvállalt” megjelenések.
Összegezve a leírtakat, talán Fabritius Gábor gondolatai ismételten helytállóak: „Az emberek döntése tehát elsősorban következmény, nem reakció egy kampányra, nem válasz a különböző pártok kommunikációs üzeneteire. A pártok mindegyike megtanult profi kampányt készíteni, de a politikai termékek attól még olyanok, amilyenek.”[14]
---
Felhasznált irodalom:
[1] Lakner Zoltán (2010): A Jobbik diktálja az iramot a többiek számára. In Népszabadság, 2010. március 6.
[3] Március végi adat. Azóta ez az oldal megszűnt, helyette újat hoztak létre. A hivatalos oldalon túl a párt több alszervezetének is van külön csoportja a Facebookon.
[7]Bialkó László Gergő (2010): A Jobbik utalja a fórumokat és a blogokat. In Népszabadság, 2010. március 5.
[8] Perlaky-Papp József (2010): BKV szerelvények hozzák-viszik a százalékokat. In Brand Trend
[9]Tettamanti Iván (2002): A politikai marketing elmélete és gyakorlati megvalósulása az 1998-as magyarországi parlamenti választások alkalmával
[10]Honnan érkeztek az új pártok – az LMP és a Jobbik – jelöltjei? In Republikon Intézet tanulmánya
[11]A videó az alábbi linkre kattintva megtekinthető:
[12]Vona Gábor által a műsorban elhangzott mondatok: „Adjon az Isten jó estét!”; „A szavazóbázisokat nézve, nekem van a legnagyobb többségem a miniszterelnök-jelöltségre.”; „Április 11-én csattanós válaszokat fogunk adni a kérdésekre, ezeket a pár napokat bírja ki a szerkesztő úr!”;
A pártprogram kapcsán: „Műsorvezető: Mondjon bevételeket! Vona Gábor: Hát most sorolom!”; Az euró bevezetésének kérdése kapcsán: „Előbb másszunk ki a szakadékból, utána próbáljunk fésülködni”; „Ne ragadjunk le egy kerékbilincs kérdésénél, mert a nézők mennek, aztán elkapcsolnak.”; „Azon gondolkodtunk tényleg, hogy a Fidesznek küldünk egy narancssárga, az MSZP-nek meg egy vörös homokozó lapátot. És ezt az elég méltatlan nyugdíjvitát ott a homokozóban játsszák. (…) Végül azért nem küldtünk el, nehogy az SZDSZ megsértődjön, hogy kimarad a homokozásból. Műsorvezető: Ez most dupla fedelű mondat volt, ugye? - Hát, akinek van füle, hallása, az biztos hallotta.”
[13] A videó az alábbi linkre kattintva megtekinthető:
[14]Fabritius Gábor (2010): A kampány íze. In Népszabadság 2010. március 20.
