a nagypapámon kívül, azok a zongora órák. Hét éven keresztül, hetente kétszer, plusz az otthoni gyakorlások. Azóta se csináltam semmit olyan lelkesedéssel és rendszerességgel, mint pötyögni a szintetizátoromon. Most jól jönne megint valami ilyesmi az életemben. No meg egy hófehér bécsi zongoráról is álmodom.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
