Keresés

Címkék

2010 (2) alaptörvény (1) alkotmány (1) alkotmányjog (1) állat (1) bruce newman (1) élet (1) eu (1) eu elnökség (1) gianpietro mazzolini (3) gyerekkor (1) herbert marshal mcluhan (1) hiány (1) internet (3) jobbik (1) jog (1) kampány (8) kampánykommunikáció (10) kommunikáció (3) könyv (1) kyle landry (1) magyarország (3) marketing (2) média (4) mediatiázció (1) napilappiac (1) oroszország (1) parlamenti választás (2) permanens kampány (1) politika (12) politikai kommunikáció (12) politikai marketing (3) rendszerváltás (2) richard clayderman (1) sajtó (2) soros elnökség (1) spin doctor (1) tematizáció (1) törvénykezés (1) választási kampány (6) vlagyimir putyin (1) wermer andrás (2) zongora (3)

Tíz betűt írtam tenyerembe: j ó n a k l e n n i (V. N.)

2011.05.01. 00:22 arany lányom

Alkotmányozási kényszer vagy kényszer-alkotmány?

Címkék: jog magyarország alkotmány alkotmányjog alaptörvény törvénykezés

Az alkotmányozás mindig kiemelt jelentőségű politikai aktus: Magyarországon 1989 után 2010-ben ismét meghatározó alkotmányjogi események kezdődtek. Az alábbiakban az alkotmányozási folyamat közel egy évet kívánom bemutatni, ezen belül is a kormánykoalíció alkotmányozásra törekvő szándékára fókuszálva, rávilágítva a folyamat gyorsaságának miértjére, és arra az alapvető kérdésre, hogy valóban létezett-e alkotmányozási kényszer, vagy „csak” a 2010-es választások utáni pártkoalíció jelentős politikai erőfölénye az oka annak, hogy 2012-től új alaptörvénye lesz Magyarországnak.

alkotmány utca.jpg

 
AZ ALKOTMÁNYOZÁSI FOLYAMAT KEZDETE
 
Az alkotmányozás hivatalos megkezdését 2010. május 31-i napirend előtti felszólalásban Lázár János frakcióvezető jelentette be: alkotmányozó bizottság felállítását kezdeményezi a kormány. Lázár János és Balsai István, frakcióvezető-helyettes által beterjesztett országgyűlési határozati javaslat szerint az alkotmányozó eseti bizottság feladata: „annak áttekintése és értékelése, hogy a hatályos alkotmány megfelelően biztosítja-e az emberi és állampolgári jogok legszélesebb körű érvényesülését, illetve annak vizsgálata, hogy az államszervezet alapvető intézményeinek működését meghatározó alkotmányi és törvényi szabályozás eleget tesz-e az alapvető jogok tiszteletben tartására és védelmére vonatkozó állami kötelességnek és a XXI. századi polgári demokráciával szemben támasztott elvárásoknak. A Bizottság feladata továbbá, hogy az új Alkotmány alapvető elveire vonatkozó országgyűlési határozati javaslatot 2011. június 30-ig az Országgyűlés elé terjessze.”[1]
Lényegében ezzel vette kezdetét az alig egy éves folyamat, amelynek eredményeként 2011. április 18-án az Országgyűlés 262 képviselő igen szavazatával megszületett Magyarország alaptörvénye, és amellyel leváltásra került az 1949. évi XX. törvény, a Magyar Köztársaság Alkotmánya.
 
GYORSÍTOTT FOLYAMAT
 
Mindössze 11 hónap telt el az Lázár János alkotmány-előkészítő bizottság felállításnak bejelentése, és az új alaptörvény áprilisi elfogadása között. Számos érv szól amellett, hogy a Fidesz-KDNP kormány felállása után miért nem akarta a végtelenségig elhúzni az alkotmányozást: a kormányváltás utáni újrakezdés szimbolikus és tartalmi megerősítése, az alkotmány összekapcsolása a gyors rendcsinálással, a hatalmi pozíciók megszilárdítása és bebetonozása, és azon folyamatok elindítása, amelyre az előző évek kormányainak esélyük sem volt kétharmados felhatalmazás hiányában.
 
„Lesz, természetesen”
 
Orbán Viktor miniszterelnökké választása előtt is már többször kijelentette, elégedetlen a 1949-es, sztálini alkotmánnyal. Orbán 2009 novemberében, a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület konferenciáján mondta először, ha a pártja megszerzi a kétharmados többséget, nem tervezi átalakítani a magyar közjogi felforgatását. Akkor megjegyezte azt is, idejével szükséges lesz egy új alkotmány létrehozása, mert a 89-es alkotmány csak az átmenetet szolgálta.[2]
2010 májusában a miniszterelnök által kezdeményezett gazdasági konzultáción még úgy fogalmazott – a gazdaság és a rend megerősítése miatt később –, 2012 közepén, végén lehet új alkotmánya Magyarországnak: „Új alkotmány lesz természetesen, kétharmados fölénnyel rendelkező parlamenti erő nem teheti meg, hogy hatályban hagy egy 1949-es keltezésű alkotmányt”[3] – mondta. Majd e kijelentése után 10 nappal, miniszterelnökké választását követően felkérte a Fidesz és a KDNP frakciót az új alaptörvény megalkotására.[4]
Orbán eredeti teve szerint 2012 második felét jelölték meg a törvény befejezésének céldátumát, az alapelvek 2011-es parlamenti ülésszakig alakították volna ki, majd Mátrai Márta fideszes képviselő módosító indítványt nyújtott be az országgyűlési határozati javaslathoz, amellyel 2010. december 31-ére hozták előre az alapelvek kidolgozásának befejezését.
 
Népszerűség
 
Az alkotmány időbeli elhúzása elleni érv lehet az is, hogy így egybe lehet kötni a hatalomátvételt követő gyors rendcsinálással. Orbán Viktor a Magyar Nemzet hasábjain 2010 decemberében jelentette be, hogy az országgyűlés március 15-étől alkotmányozó nemzetgyűléssé alakul. Az MSZP és az LMP érthetetlennek vélte, miért muszáj sebtében kidolgozni az új nemzeti chartát, hiszen 2010 nyarának elején is még csak arról volt szó, 2011 közepére csak a leendő alkotmány alapelveit határozzák meg. A határidő újabb indoklás nélküli lerövidítése a szocialista Bárándy Gergely szerint azt a benyomást keltette, hogy valamilyen ismeretlen műhelyben talán már el is készült a majdani alkotmánykoncepció.[5]
A folyamat gyorsaságára magyarázatot nyújthat a Fidesz választási győzelme utáni behozhatatlan és kimagasló népszerűsége is: amennyiben a párt támogatottsága valamiért csökkenne az elkövetkező években, nehezebb lett volna a társadalmi bizalom, támogatás elnyerése, és ezzel az új alaptörvény támogatottságának biztosítása is, és hivatkozni a kétharmados felhatalmazásra.
 
ALKOTMÁNYOZÁSI KÉNYSZER VAGY KÉNYSZERALKOTMÁNY?
 
Megítélésem szerint az alkotmányozás szükségességének indoklásakor az álláspontok klasszikusan két lehetőség mentén bontakoztak ki: mellette és ellene. Az ellenzéki pártok teljes mértékben elutasították, hogy szükség volna egy – ahogy többször is fogalmaztak – pártalkotmányra, hiszen nincs mögötte konszenzus, de még széles társadalmi támogatottság sem, ugyanis a politikai kétharmad, amellyel a kormánykoalíció rendelkezik, nem tükrözi a választók akaratát egy új charta kialakításában.
 
A Fidesz alkotmányozási terveinek első említése jóval az országgyűlési választási kampány lezárulta után került elő. Sem a 2010-es tavaszi kampányukban, sem pedig a választási programjukban nem szerepelt egy új alaptörvény kialakításának indokoltsága. A helyzet érthető. A Fidesz nem akarta megkockázatni a nagy választói támogatottságának és a kétharmadának elvesztését. Amennyiben alkotmányozási terveiket ténylegesen is kinyilvánították volna a kampányban, hatalmas lehetőséget adhattak volna vetélytársaik kezébe: a Fidesz szét akarja rombolni a rendszerváltás óta kialakult alkotmányjogi berendezkedést. 
Akik teljes mértékben indokoltnak láttak egy új alkotmányt, azok az előző évekkel (akár a rendszerváltás óta eltelt 21 évvel, akár csak az elmúlt nyolc évvel) való gyökeres szakítás megtestesítését láthatták egy új alaptörvény lefektetésében: cezúrát, amely új fejezet kezdetét jelentheti.
Az alkotmányt támogatók mellett fel lehet mutatni még egy tábort, amely ugyan támogatta az új törvény megszületését, de jórészt szimbolikus érvekkel támasztotta alá annak szükségességet. Az alábbiakban az alkotmány mellett és ellen szóló két csoport érvrendszereit veszem sorra, továbbá a harmadik, szimbolikus magyarázat is bemutatásra kerül.
 
Nincs kényszer, de mégis
 
Az alkotmány parlamenti zárószavazása előtti pár hónapban még a kormánypárti politikusok, az alkotmányozásban résztvevő szereplők is úgy fogalmaztak: az országban nincs olyan rendkívüli állapot, amely új törvény létrehozását tenné szükségessé. 2010-ben Magyarországon nem történt rendszerváltás, nem állt fent olyan kényszerűség, hogy valami ellen kell alkotmányozni, mint ahogy az történt 1989-ben. Mindezt Sólyom László volt államfő is megerősítette: nem lehet párhuzamot vonni 1989 és 2010-2011 között, ugyanis nincs mi ellen alkotmányozni, legfeljebb a szimbolikus megújulás igénye adhat okot.[6] De még a jelenlegi államfő, Schmitt Pál is úgy nyilatkozott, miszerint nincs kényszer, „de van alkotmányozási elvárás.”[7]
 
sp.jpg
Az alkotmányozás egyik legmeghatározóbb szakmai szereplője, Salamon László, az alkotmány-előkészítő eseti bizottság elnöke egy 2010. novemberi kerekasztal-beszélgetésen, az 1989-es alkotmány legitimitása kérdése kapcsán úgy érvelt, hogy többé-kevésbé annak tekinthető, ugyanakkor nem teljesen, hiszen a rendszerváltás alkotmánymódosításainak nagy részét még az utolsó pártállami parlament fogadta el. Ugyanezen a konferencián Salamon elmondta, abban az értelemben, mint 1848-ban, 1920-ban vagy 1989-ben volt, nincs alkotmányozási kényszer, ugyanakkor az 1949-es évszám elég ok arra, hogy Magyarországnak új alkotmánya legyen.[8]
 
Nincs mandátum
 
Az ellenzéki pártok és a közvélemény jó része alapjaiban utasította – és mind a mai napig utasítja el – az új chartát. A közjogi rendszer fékeinek és ellensúlyainak felszámolása, az illegitimitás, konszenzus hiány volt a legdominánsabb érvek, amellyel az ellenzéki pártok – jórészt az MSZP és az LMP – élt. 2011 februárjában Schmitt Pál által kezdeményezett találkozón – amely célja, hogy az államfő megismerhesse a politikai pártok véleményét az alkotmányozásról – Mesterházy Attila még mindig amellett az álláspont mellett állt ki, hogy nincs alkotmányozási kényszer, nem most, és nem ilyen formában kellene elkészíteni a törvényt. Ennek ellenére a párt elkészíti saját alkotmány-tervezetét.[9]
Az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet 2010. szeptemberében az ellenzéki pártokhoz, társadalmi szervezetekhez és független szakértőkhöz címzett nyílt levelében fejtette ki nézeteit az alkotmányozás szükségességének hiányáról, és hogy ’89-ben elfogadott alkotmány miért szolgálhatott alapzatként az elmúlt 21 évben: „Az 1989-es alkotmány alapkérdéseiben az akkor meghatározó pártok egyetértettek,[…],az időmúlás önmagában is erősíti legitimitását, az alkotmány az időben változik, magába foglalja az értelmezések és a gyakorlat újabb és újabb rétegeit. A most tervezett alkotmányt a kormánypárt akarja rákényszeríteni mindenki másra, ezért a politikai harc középpontjába kerül, így esélye sem lehet arra, hogy integráló szerepét betöltse, nem lehet a politikai közösség közös műve.”[10]
Az LMP akkor nem értett egyet az intézet kijelentésével, a párt olyan álláspontra helyezkedett, miszerint addig vesznek részt a folyamatban, amíg látszik, hogy vita eredményeképpen születik az új törvény. Az ellenzéki pártok közül az LMP az alkotmányelőkészítő-bizottság alapvető jogok és kötelességek munkacsoportjának alakuló ülése után szintén amellett érvelt, hogy nincs kényszer egy új nemzeti chartára. Schiffer András a Magyar Narancsnak adott interjúban úgy fogalmazott, hogy kötelességnek érezte a párt, hogy részt vegyen az alkotmány előkészítésében, annak ellenére, hogy nem gondolták, alkotmányozási kényszer lenne.[11] A Fidesz számára a nemzeti együttműködés és a nemzeti konzultáció a „velük egyetértőkkel való konzultációt” jelenti – értékelte Schiffer András. Aztán 2010. október 26-án, Lázár János Alkotmánybíróságról szóló törvénymódosításának bejelentése után az zöld párt kivonult az alkotmány-előkészítési folyamból.
Hack Péter, az ELTE jogi karának adjunktusa egy lapinterjúban a következőképpen érvelt amellett, miért vágott bele a Fidesz az alkotmányozásba: „Szerintem ha van valami baj az alkotmánnyal, akkor az az, hogy nem elég erősek a fékek és az ellensúlyok. A Fidesz […] azt mondja, éppen hogy túl sok kontrollja volt a végrehajtó hatalomnak, és ezeket fel kell számolni.[12] Hack szerint mivel a Fidesz választási programjában nem szerepelt, hogy a kétharmados többség birtokában új alkotmányt kíván létrehozni, így a pártnak politikai értelemben nincs mandátuma az alkotmányozásra.[13]
Még a szocialista kormányok alatt a Fidesz ellenzékben számtalan alkalommal vonta kétségbe a kormány legitimitását. Talán nem is volt olyan ellenzéki politikusi felszólalás, beszéd, ahol ne hangzott volna el az „illegitim” jelző. Most az alkotmányt ellenző álláspontoknak kiváló politikai kommunikációs technikával sikerült ugyancsak elültetni a közvélemény azon részében, hogy az új törvény illegitim, akik nem támogatták a Fidesz-KDNP alkotmányozási törekvéseit.
 
Szimbolikus újrakezdés
 
A politikai pártokon túl számos intézet, közszereplő, alkotmányjogász, publicista feszegette a kérdést: van-e kényszerhelyzet, vagy sem? A szükségesség mellett a legtöbb érv a sztálinista alkotmány és a preambulumban szereplő ideiglenességre hivatkozott. Azonban ezek csak szimbolikus érvként szolgálhatnak. Az alkotmányt ellenzők érvei inkább politikai színezető volt, semmint alkotmányjogi. Az ellenzők szerint nem elfogadott, hogy nemzeti felhatalmazás nélkül, elképesztően szűk idő alatt vigye véghez az új alaptörvény kialakítását az Országgyűlés. Az elmúlt 11 hónap alatt folyamatosan hangoztatott további ellenvetés volt az is, hogy a készülő tervezet nem fejezi ki a nemzet egységét, így csak a Fidesz-KDNP pártalkotmánya lesz az új alaptörvény, amely hosszú évekre bebetonozza a jelenlegi kormánykoalíció és közjogi szereplők helyét a magyar politikai rendszerben.
alaptv.jpg
Kumin Ferenc két oldalról vizsgálta meg a kényszerhelyzetet: szerinte az alkotmányjogászok oldaláról nem, a politikusok oldaláról pedig van kényszerűség. A tartalmi szükségesség a lehetőség áll egymással szemben. A politológus szerint az alkotmányozás szükségességének eldöntését inkább a politika, semmint az alkotmányjog területe befolyásolja.[14] Valószínű, hogy ebben a megállapításban keresendő az alkotmányozás valódi jelentősége: nem alkotmányjogi, hanem politikai szerepe van az új törvénynek, ezt maga Orbán Viktor is kijelentésre juttatta: a húsvéthétfőn kihirdetett alaptörvényt a magyar újjászületés legfontosabb dokumentumának és Európa legmodernebb alaptörvényének nevezte.[15]
 
„2010-ben az emberek kétszer is nagy többséggel kinyilvánították, hogy Magyarországon semmi nem mehet úgy tovább, mint eddig, vagyis Magyarország alkotmányos újjászervezésére van szükség. Ezért a parlamentnek nemcsak lehetősége, hanem kötelessége is megalkotni Magyarország új, végleges alkotmányát” Mindezen érvek 2011 januárjában Szíjjártó Péter nevével fémjelzett közleményből származnak.[16] A miniszterelnök szóvivője szerint nyolc év szocialista gyakorlattal szemben a nemzeti ügyek kormánya az emberek felhatalmazása alapján teszi a dolgát, így e felhatalmazás alapján kerül sor az alkotmányozásra is.
Az alkotmány által betöltött szimbolikus újrakezdés magyarázatra egy harmadik évként is felfogató az alkotmányozásra. Ennek alátámasztására a legátfogóbb képet talán Jakab András adta. Az alkotmányjogász tervezetének ismertetése előtt abból indul ki, hogy a jogi értelmezés alapul véve, Magyarországon nincs alkotmányozási kényszer, hiszen 1989 óta létezik egy demokratikus alkotmány. Kényszer csak politikai-szimbolikus értelemben lehetséges.
Jakab a Magyar Nemzetben írt publicisztikájában az alkotmányozásra történő hivatkozás első lehetséges okaként az alaptörvény korát jelölte meg: a 49-es alkotmány elmúlt hatvan éves, s közel félszázszor módosítottak rajta. Ugyanakkor amellett érvel, hogy a mintául szolgáló német alaptörvényt is legalább ennyiszer módosították már, hiszen a szöveg nem statikus, hanem gondolati tartalom, így ez az érv nem elegendő a változtatáshoz. A 49-es alaptörvény ideiglenességére a preambulumában található „hazánk új alkotmányának elfogadásáig” kifejezést említi. További érvként említi Jakab a rendszerváltás tényleges lezárást, de mivel már 20 év is eltelt az átmenet óta, ez sem lehet igazán magyarázó érv. Új, egy prezidenciális államszervezet kialakítása sem indokolná az alaptörvény átírást, ugyanis nem bukott el a fennálló rendszer.
A jogtudós az alkotmányozás legmegfelelőbb indokát a szimbolikus újrakezdésben látja. Mindez sikerességéhez viszont hozzájárul egyes társadalmi reformok (egészségügy, oktatás, nyugdíj, adórendszer, pártfinanszírozás) végrehajtása. Ezek hiányában – Jakab megfogalmazásában – az alkotmányozás pótcselekvés lesz: „ […] ha jól kormányoznak, akkor ez látványos hátteret adhat, ha ellenben rosszul, akkor ez inkább csak dühítő színháznak fog tűnni. Másként kifejezve: kormányzásuk súlyát növeli – akár negatív, akár pozitív lesz annak mérlege.”[17]
Jakab András véleménye szerint politikai értelemben szimbolikus, jogi értelemben ellenben konszolidációs alkotmányozásra lenne szükség: „Félreértés lenne azt hinni, hogy az alkotmányozás azt jelenti, tartalmilag teljesen új alkotmányt kell letenni az asztalra. 1989–90-ben tartalmilag teljesen átírták az alkotmányt, miközben formailag megmaradt az 1949. évi XX. törvénynek. Most épp az ellenkezőjére lenne szükség: úgy kellene formailag új alkotmányt elfogadni, hogy azt tartalmilag csak apróbb csiszolásnak vetjük alá.”[18]
Az alkotmányozást kezdeményező erők politikai lehetőségét, és társadalom új charta iránti „igényét” mutatja az is, hogy a közvélemény kevesebb, mint harmada szerint kell új alaptörvény – ez a Medián közvélemény-kutató cég által készített, 2010. decemberi felméréséből derült ki. Akkor kormánypártra szavazók kevesebb, mint fele (47 százalék) gondolta úgy, szükséges egy új alkotmány. A megkérdezettek fele (49 százalék) vélekedett úgy, hogy a Fidesz csak a kétharmad adta előnyöket kihasználva készít új törvényt.[19]
 
ZÁRÓ GONDOLATOK
 
Jakab András találó megfogalmazásában: tökéletes alkotmány nincs és soha nem is lesz, hiszen apróbb hibák minden szövegben maradnak. E ténymegállapításokon túl, az új charta számos kérdést is felvet a jövőre nézve. A legvitásabb két kérdéscsoportot talán az okozhatja, mennyire lesz képest az egész társadalom elfogadni az új Alaptörvényt? Jelenthet-e majd törésvonalat az alkotmányt támogatók, és az azt elutasítók között? Vajon kialakul, kialakulhat-e egyfajta megosztottság a politikai pártok, és így a társadalom körében is?
Feltételezhető, hogy a 2012-ben hatályba lépő új Alaptörvény csak hosszú idő eltelte után lesz képes integrálni a társadalom valamennyi tagját. Ugyancsak kérdéses, hogy a sarkalatos törvények miként határozzák majd meg számos terület részletszabályait. Ezeken fog múlni, hogy a gyakorlatban mit jelentenek majd az Alkotmány önmagukban megfoghatatlan elemei, azaz az alkotmányozás folyamata nem zárult le a törvény államfői szentesítésével, igazi próbája még csak most fog elkezdődni. Nem igazolódtak be azonban azok a félelmek, amelyek azt vizionálták, hogy megszűnik létezni a harmadik Magyar Köztársaság alkotmányos szerkezete, és eltűnik a jogállamiságra és a hatalommegosztásra épülő parlamentáris köztársaság.
Az év végéig hatályos 78 paragrafusból álló 1949. évi XX. törvény mellett tekintélyes érvet jelentett, hogy stabilitását 21 évnyi alkotmányértelmező munka, alkotmánybírósági határozatok alakította, csiszolta. A mostani alkotmányozást nem alkotmányjogi kényszer, mindinkább politikai kényszer eredményezte. Azonban egyvalamit nem lehet kétségbe vonni: a törvény jogszerűségét, ám ennek ellenére is az alkotmányozás jelen szakaszában számos további nyitott kérdés van: elsősorban az, hogy mi fogja garantálni majd stabilitását? Formálisan az egyszeri kétharmad, nem formálisan, tartalmi szempontú legitimitását viszont csak a jövő, és a sarkalatos törvények dönthetik majd el.

———
Felhasznált irodalom:
 
  • [17] Jakab András: Szívműtét előtt? Milyen legyen az alkotmányozás? In Magyar Nemzet, 2010. október 2-i szám {online} http://www.mno.hu/portal/739829, 2010.04.22.
  • [18]Jakab András: Szívműtét előtt? Milyen legyen az alkotmányozás? In Magyar Nemzet, 2010. október 2-i szám {online} http://www.mno.hu/portal/739829, 2011.04.02.

 

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0

Szólj hozzá!

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

https://aranylanyom.blog.hu/api/trackback/id/tr752911781

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása